Egyszerűen alig tudok időt találni arra, hogy kössek! Vagy horgoljak! Már egy jó ideje csak csorgatom a nyálam, tapogatom otthon a fonalakat, de a munkahelyemen nagyon feltornyosultak a teendők, és miután a férjem is két hónapra elment dolgozni külföldre, én meg egydül nyaraltattam és oviévkezdettem a kisfiamat, tényleg nem maradt már másra lehetőségem, csak a tapogatásra...
Aztán nem bírtam tovább...
Ebbe a kardigánba nagyon beleszerettem -- a projektek számát tekintve ezzel nem is vagyok egyedül :) Először hezitáltam, letöltsem-e a mintát, fizessek-e érte, meg fogom-e tudni csináli, aztán csak nem tudtam ellenállni, megvettem.
Előszedtem a féltve őrzött, gyönyörű Szitakötő fonalaimat, és két árnyalatot összefogva nekiálltam. Így indult:
aztán így haladt:
Most már az ujjánál tartok, napont egy-két sorokat haladok, de csinálom! Nagyon szeretném, ha jól sikerülne....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése